Bár a gyász a veszteségre adott természetes és normális emberi reakció, a legtöbb dolog, amit a társadalmunk a gyász kezelése kapcsán tanít, nem normális, nem természetes és nem is segít.
Az alábbi két állítás, amelyek azt tükrözik, amit érezhetnek a veszteséget elszenvedők:
- Akiket egy szeretett személy halála dúlt fel, gyászukban talán úgy érzik „mintha nyújtanák a kezüket valaki felé, akit eddig mindig elérhettek és hirtelen felfedezik, hogy már nincs ott többé, amikor még egyszer szükségük lenne rá.”
- Akik olyan valakit gyászolnak, akinek őket szeretnie kellett volna, de nem így történt, a gyász miatt úgy érezhetik magukat „mintha nyújtanák a kezüket valaki felé, akire soha nem számíthattak igazán és hirtelen felfedezik, hogy : továbbra sincs ott, amikor még egyszer szükségük lenne rá.”
A mai napon a gyászból való gyógyulás felé vezető úton fontos, hogy megvizsgáljuk a jelenlegi eszköztárunkat és lecseréljük őket a megfelelő eszközökre.
Ennek során foglalkozunk a gyász állítólagos fázisaival (tagadás, düh, alkudozás, depresszió elfogadás) és megkönnyebbülve rájöhetünk arra, hogy nem egyedül mi használjuk a helytelen eszközöket a gyász kezelése során. Mítoszok alakultak ki, amely miatt elakadhatunk a gyászban. Ilyenek például a következők:
- Ne légy szomorú !
- Pótold a hiányt !
- Gyászolj egyedül !
- Az idő mindent megold !
- Légy erős !
- Foglald el magad !
És TE! Kedves Olvasóm ! Kifejlesztettél magadnak saját mítoszt, ami miatt elakadtál a gyászodban, veszteségedben ?
