CselekvésprogramGyász & Veszteségfeldolgozáshozdr. Szilágyi Ágnes Gyászfeldolgozás Módszer® Specialistával

"A válást követő gyász „felülmúlja” a halállal kapcsolatos veszteségérzés fájdalmát. Ez egy kegyetlen kudarcélmény, olyan szeretetvesztett, fájdalmas folyamat, amelyen nem lehet csak úgy átlépni."
(forrás: Singer Magdolna) 

A nyár folyamán, párhuzamosan 2 csoport tagjai párkapcsolatuk elvesztése, -megromlása, -ellaposodása, -kimerülése okán, részben mediációs (közvetítői) eljárásukat szüneteltetve megismerkedtek és elsajátították jelentős érzelmi veszteségük feldolgozása érdekében a John W. James és Russell Friedman által kidolgozott Gyászfeldolgozás Módszer®-t.

Úgy alakult, hogy az egyik csoportban nők, míg a másikban férfiak vettek részt, azonban tudnunk kell, hogy bár a férfiakat és a nőket eltérően nevelik, nincs sok különbség a férfiak és nők korlátozott lehetőségei között fájdalmas és negatív érzelmeik feldolgozására. Az érzelmeknek nincs nemük, nincs fiúszomorúság vagy lányszomorúság, fiúfájdalom vagy lányfájdalom.

A feldolgozatlan gyász, veszteség egy kapcsolat során meg nem valósult reményekről, álmokról és várakozásokról is szól. Még a legjobb kapcsolatban is vannak olyan tervek, amelyek nem valósulnak meg. A rossz kapcsolatokban a halál vagy a válás megfoszt bennünket attól, hogy helyrehozzunk dolgokat és ezzel megakadályozza, hogy a viszony pozitívvá váljon. A feldolgozatlan veszteség, gyász a ki nem mondott érzelmi kommunikációról szól. 

A 8 hetes támogató csoport találkozói alkalmával a csoportok tagjai kifejezték, elmondhatták azokat az érzelmi mondanivalókat, amelyeket soha nem mondtak ki vagy amelyekről úgy érezték, hogy soha nem hallották meg őket, illetve amelyeket úgy éreztek, hogy újra ki kell mondaniuk és valakinek meg kell hallgatnia.

A beteljesítő levelek mellett felismerések egész sora valósult meg egy-egy feladat elvégzése során, majd az utolsó találkozók alkalmával összegezték, felsorolták a résztvevők.

„Először nem is gondoltam mennyi vesztésegem van, végiggondolva pedig azt sem tudtam, mivel kezdjem. A csoport előtt nyíltan beszélni először nehéz volt, végül azonban őszintén kijött belőlem minden, időnként könnyekkel körítve, és senki sem minősítette a mondandómat. Ez iszonyúan felszabadító érzés... egyébként pedig a módszer megerősített abban, hogy mennyit tehetek saját magam a boldogságomért.

(K. K.)

Nagyon kellemes 8 alkalmat töltöttem el egy veszteség feldolgozó programban. Igaz a program neve egy kicsit bizonytalanná tett, de mégis úgy éreztem, elvégzem.

Csoporttársaim és én is más-más problémával jöttünk. Én szerettem volna az önbizalmamon és magamon is változtatni. Ez a program az életem egyik nagy lépése tudom, hogy cselekedet és gyakorlás nélkül nincs előrelépés. Itt egymást támogatva segítünk megtalálni kinek-miben kell változtatni.

Nem maradt el az együtt nevetés és sírás sem.

A program nem volt könnyű, de mégis a feladatok megoldásával rájöttem olyan dolgokra, hogy amire én azt hittem a hibás csak is ő lehet.., közben szinte nem is ő a „hunyó”.

(Ó. Á.)

Csupa fájdalmas érzéssel, szorongással kezdtem meg a veszteségfeldolgozást. Ahogy teltek a hetek úgy váltam egyre nyitottabbá, és elfogadóbbá a veszteségeimmel kapcsolatban. Nagyon sokat tanultam a csoportos találkozások során. Leginkább önmagamról. Nagyon jó önismereti tréning is. A végére teljesen másképp láttam önmagam és mások problémáit. Rengeteg érzés szabadult fel bennem jó és rossz is, amelyek után mindig megnyugvást éreztem.

Köszönöm.

(B. Sz.)

-          tőlem sosem kérdezték meg eddig, „hogy vagyok?”, csak azt, „hogy mi a bajom?”,

-          figyeltünk és tanultunk itt egymástól …, a „tanító” és a „tanuló” is,

-          azt hittem, ezen én már rég túl vagyok és nem foglalkoztat, de rájöttem, hogy a jelen válaszaim a múltból erednek,

-          igen, alkohol és függőség …, jelen vannak,

-          alig tapintható, de inspiráló késztetés volt a házi feladatok elvégzése kapcsán,

-          elmondhattam.., elmondhattam számonkérés, veszekedés, versengés nélkül a mondandóm,

-          tudatosodott bennem, hogy mennyire hiányzik az érintés, az ölelés, a gyengédség …, ekkor sírva fakadtam,

-          a beteljesítő levél írása előtt egy dalt komponáltam, ezt küldtem el nektek a fb. csoport bejegyzésben,

-          igen, belátom, hiba volt az anyaságra késztetés.., egyszerűen nem volt felkészülve rá,

-          lehet, ugyanazt a „hibát” követném el az újabb kapcsolatomban? …nem mondom el, milyen érzésem van és ezért nem magam hibáztatom,

-          hiányzik az a tiszta érzés, amelyet akkor éltem át, amikor először feküdtem mellé,

-          vártam a csoportos találkozók alkalmait, most úgy érzem ez hiányozni fog.

(csoporttagok felismerései)