Az új év első hétvégéjén kint esik a hó, de a szobámban a virágzó ciklámen és a hervadó jácint félig eltakarja előlem a látványt…
Szomorúvá tesz a hervadó virág, bosszankodom is, majd igen, azon kapom magam, hogy miért nem örülök a hóesésnek és a tündöklő virágomnak.
Mert egy veszteség, mint az is, hogy lezárult a 2021. év. Visszagondolok az elmúlt évre – közben eldöntöttem, hogy a jácint hagymáira vigyázok és megkérem, virágozzon még nekem.., hogy újra örülhessek, úgy, mint amikor kaptam.., cicás kaspóban, szeretetből -, az újabb veszteségeimre.
Megint bizalomvesztésben vagyok.., barát, kolléga. Szomorúvá tesz!
Megírtam a gyászfeldolgozás során elsajátított beteljesítő leveleket, majd még 2 kérdésre válaszolok:
- - ki vagyok én a veszteség után
- - és mit adott nekem a veszteség ...
A válaszaim holnapra tervezem, mert a megújulást hozza el számomra, a reményeim szerint és talán havazik is még egy kicsit :)
A te éved mit adott neked?
És ki vagy most?
